A negyedszázada elhunyt Páskándi Gézára emlékeztek

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület kezdeményezésére helyi szervezetek bevonásával az 1998-tól hagyományossá vált Páskándi Napok keretében idén is méltó módon akart emlékezni Páskándi Géza Kossuth-díjas íróra a szülőfalu: Szatmárhegy, valamint iskoláinak városa: Szatmárnémeti. Bár a programok megtartását a járványhelyzet megakadályozta, kétnyelvű emléktábla került annak a szülőház telkéhez közeli épületnek a falára, amelyikben I. osztályos kisdiákként iskolai tanulmányait a későbbi Kossuth-díjas alkotó elkezdte. Páskándi Gézára emlékezett Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa is. A Harag György Társulat művészeinek előadását, valamint neves irodalomtörténészekkel folytatott kerekaztal-beszélgetésüket YouTube-csatornájukon tették közzé.

Páskándi Géza (1933–1995) Szatmárhegyen született. 1949–1953 között az Ifjúmunkás hetilap, majd az Előre című napilap munkatársa volt. 1953-tól Kolozsváron tanult a magyar szakon, közben az Utunk című irodalmi lapnál is dolgozott. 1957-ben letartóztatták, és az állam és közrend elleni izgatás vádjával hat év börtönre ítélték. A börtönbüntetést a Duna-delta egyik munkatáborában töltötte. 1963 februárjában amnesztiával szabadult. Szabadulása után Bukarestben dolgozott könyvtári raktárosként és bibliográfusként. 1971 és 1973 között a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségének lektoraként működött. 1974-ben települt át Magyarországra; itt a Kortárs című folyóirat főmunkatársa, majd 1991-től a Nemzeti Színház dramaturgja volt. A Magyar Írók Szövetségének választmányi tagja lett, és 1992 és 1995 között a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagjává, 2011-ben posztumusz a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választották.