Szatmárnémeti - Kölcsey városa

Szatmárt 1150-ben Zothmar néven említik először. Egyesek szerint neve ez ősi magyar személynévből ered, más vélemények szerint a Szent István korában benne folyó sókereskedésről, Salzmarkt-nak, sóvásárnak nevezték el. Németi város Gizella királynénak, első szent királyunk nejének köszöni létét, aki ide németeket telepített.  A két várost a Szamos választotta el egymástól. Szatmár úgy élte át a középkort, mint minden fontos város, meghódították, lerohanták a törökök és a tatárok, lerombolták, újjáépítették. A 16. század környékén Erdély legreprezentatívabb városai közé számított. 1711. április 30-án itt, a Vécsey-házban írták alá a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békét. Szatmár és Németi 1712-ben egyesült, amit 1715-ös szabad királyi városi jogokat adó oklevél szentesített. Szatmárnémetit 1829-ben a megye főjegyzőjévé kiváló költőnket, Kölcsey Ferencet nevezték ki. Azóta mondják Szatmárt "Kölcsey városának".

A Partiumban található Szatmárnémeti (románul Satu Mare) az egykori Szatmár vármegye és a mai Szatmár megye névadója, 1968 óta székhelye. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés értelmében annak ellenére csatolták Romániához, hogy abban az időben a város lakosságának 95 százaléka magyar anyanyelvű volt.