Tisztújítás az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnál

 

Február 5-én közgyűlést tartott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmári szervezete. 

Az összejövetel első részében a  mandátumát töltő elnöki minőségemben beszámolót tartottam a szervezet múlt évi tevékenységéről és a Demokrácia Központban zajlott fontosabb eseményekről.  Kiemeltem, hogy aktív  részt vállaltunk a magyarországi parlamenti választásokkor a regisztrációból és szavazatbegyűjtésből.  Erőn felül teljesítve közel azonos teljesítményt nyújtottunk a mindenkori román hatalommal jó viszonyt ápoló és éppen ezért anyagilag nagyságrendekkel jobban elengedett,  jobban pozicinált, erősebb háttérrel rendelkező magyar  szervezettel.  A szűkös anyagi keretek dacára sikerült átlagban minden hónapra egy fontosabb kulturális rendezvényt, könyvbemutatót, történelmi megemlékezést tartanunk. A múlt év folyamán továbbvittük a  mindenkori társadalmi szerepvállalásunkat , hirdettük a nemzeti eszmét, képviseltük a polgári értékrendet a megnyilvánulásaink által és  az autonómia ügyét, a megfelelő fórumokon.

 A közgyűlés megemlékezett azokról a tagokról, akik végleg távoztak a földi létből. Nyolc alapító-  és törzstag hűségéért, állhatatosságáért és felbecsülhetetlen értékű önkéntes tevékenységéért, díszoklevelet és - a magyar történelem nagyjairól szóló- tükörveretes ezüst emlékérmét kapott.

A második részben általános tisztújítást és az elnöki mandátum további két évre szóló meghosszabbítását kértem. Ennek eredményeképp egy új, háromtagú elnökséget szavazott meg a közgyűlés. Régi- új elnökségi tagok lettek egyhangúlag Illyés Sándor Előd és Lukács Jenő urak. A szavazást kérő elnököt, személyemet, elsöprő többséggel szavazta meg  a jelenlévő tagság.  A tagok döntése és felszólalásai megerősítettek  abban, hogy kitartunk a hiteles polgári-nemzeti-konzervatív irányvonal és az önrendelkezés igénye mellett.

Köszönöm a tagság bizalmát, az emberek érdeklődését, szimpátiáját.

                                              Csókási-Budaházi Attila,

             az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szatmár megyei elnöke

 

forrás:  https://www.facebook.com/attila.csokasi.3/posts/1875944012514184

Divatbemutató a Magyar Kultúra Hetén

Az „Egycsillagú Égbolt” cím alatt futó Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozat második napján, a Hampel Katalin Szalon magyaros ruhakölteményeit mutatták be a Harag György Társulat tagjai, azok gyermekei és budapesti vendégmodellek. Bevezetőt mondott Tóth-Páll Miklós, az Ady Endre Társaság elnöke,  beleszőve mondandójába  a magyar néplélekkel kapcsolatos gondolatait. Közreműködött Sáfár Mónika és Sasvári Sándor , operett-, daljáték- és musical- betétdalokkal. A Szakszervezetek Művelődési Házának nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség nagy tapssal ünnepelte a fellépőket.  A rendezvényt a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma is megtisztelte jelenlétével.

Egycsillagú Égbolt - XIII. Magyar Kultúra Hete

A Harag György Társulat és az Ady Endre Társaság szervezésében az idén is megrendezésre kerül a Magyar Kultúra Hete 13. kiadása, „Egycsillagú Égbolt” címszó alatt, több szatmárnémeti helyszínen is.

  Íme a műsorkínálat:

 19.szombat: 
18:00 óra - Sinka István-est - Horányi László és a Pusztaszó zenekar előadása, Szakszervezetek Művelődési Háza, kisterem 

 20.vasárnap: 
18:00 óra - A Hampel Katalin Szalon divatbemutatója. Fellép Sasvári Sándor és Sáfár Mónika, Közreműködnek a Harag György Társulat színészei - Szakszervezetek Művelődési Háza, nagyterem

 21.hétfő: 
12:00 óra - Hangszerbemutató és közös népdaléneklés Gulyás Ferenccel, Iparosotthon19:00 óra - Játszótér (Játék-Szín-Tér) - a G G Tánc Eger előadása, Északi Színház

 22.kedd: 
19:00 óra - Szelíden és szilárdan - Gajdó Delinke előadóestje Szabó Magda írásaiból, Ács Alajos Stúdióterem 

 23.szerda: 
19:00 óra - A Brumi Bandi Band koncertje - magyar költők megzenésített gyermekversei, Északi Színház19:00 óra - Magyar népdalest - Fellép Debreceni-Kis Helga, Korsós Kinga (koboz) és a Vadalma Együttes, Északi Színház

 24.csütörtök: 
19:00 óra - Nem élhetek muzsikaszó nélkül - a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház vígjátéka, Szakszervezetek Művelődési Háza, nagyterem

 25.péntek: 
11:00 óra - Hetvenkedő János - a Magyar Népmese Színház előadása, Szakszervezetek Művelődési Háza, nagyterem

18:00 óra - Az örök Kalotaszeg - az Állami Magyar Népiegyüttes előadása, Északi Színház

 

Forrás: szöveg

 https://www.facebook.com/events/370190383736462/

https://www.szatmar.ro/A_Harag_Gyorgy_Tarsulat_es_a_Magyar_Kultura_Hete_tolti_meg_januarban_a_szinhazi_musorrendet/hirek/95952

            kép:   https://www.facebook.com/adyendretarsasag/

 

Az örök Hippolyt...

Január első bérletes előadásaként tekinthette meg a szatmári közönség Zágon István - Nóti Károly - Eisemann Mihály „Hippolyt, a lakáj” című fergeteges, zenés vígjátékát, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadásában./ Rendező: Bessenyei Gedő István/

A talán már túlságosan is jól ismert történetet – Schneider Mátyás családja és villája körüli bonyodalmak – sikerült a helyzetkomikumok révén érdekessé, szórakoztatóvá varázsolni a nézők számára.

Kiemelt figyelmet érdemel Bogár Barbara /Terka, Schneiderék lánya/ és Bodea Tibor /Nagy András szerepében/ alakítása, utóbbi a tőle megszokott természetességgel és hitelességgel megjelenített karakteréért.

Schneiderné – Moldolván Blanka -  alakjának igencsak vérbőre sikeredett megformálása sokszor oly mértékben dominálta a darabot, a színpadi jelenlétet, hogy már-már a többi /fő/szereplőnek megosztva is alig-alig termett babér, illetve poén, /Schneider Mátyás – Nagy Orbán, Hippolyt – Gaál Gyula/.

A három felvonásos vígjáték közepe táján – a második felvonás második felében – kezdtek megérkezni úgy igazán a poénok, a színészek is elhelyezkedtek a szerepükben, immár otthonosan, konfortosan lubickoltak bennük, így a közönség is igazi befogadó partnerként viselkedhetett.

Eisemann Mihály dalai, kupléi még azoknak is ismerősen csengtek, akik számára ez a zenei világ idegen, nem igazán kedvelt avagy ismeretlen. A prózai színészeknek így alkalmuk nyílt megmutatni ének-, és tánctudásukat is, ki nagyobb, ki kevesebb sikerrel véve ezt az „akadályt”.

       A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata Erdély-szerte az élmezőnybe tartozik, a magyar közösség, kultúra effajta támogatását és legtöbb színházi bérletet vásárlók számát tekintve is.

Még két különböző műfajú előadás ígérkezik ebben az évadban, remélhetőleg mindkettő nívós színházi élményt nyújt majd a szatmári, színházkedvelő magyar közönség számára.

                                                                       /Szamosháti/

Még egyszer az eltérített sorsváltásról

18 éve szabad, nyugdíjas, nincsenek megkötései.  Ex-bányász létére, írásra adta a fejét és nem is csinálja rosszul. Megélhetési kényszer szülte cenzúra, kompromisszum nem szorongatja, bátran szól, mások helyett is. Legutóbbi könyvének a bemutatóján Gábor Ferenc köröstárkányi írót, helytörténészt  közvetlen emberként ismerhettünk meg, aki a környezete történéseit jól átlátja és megfelelő formába  is képes önteni.

„Rom-magyarok” a könyv címe, ami rögtön fel is veti az első kérdést: mit fed ez a mozaikszó? Nos a rom-magyarok, azok a magyarok akik –bár még magyarul beszélnek-  románul, a bukaresti logika szerint gondolkodnak.  Azok, akik mindenáron meg akarnak felelni a románoknak. Az első tárkányi vérengzés óta eltelt száz éves elnyomatásunknak két korszaka volt: az egyik a fizikai megsemmisítés irányába haladt. Aki akart előtte, előle elmenekült, elhagyta az országot. Ez a  veszély a ‘89-es sorsváltásunknak és az azt kirobbantó Püspöknek köszönhetően megszűnt. Egyéni érvényesülésként  megmaradt potenciális lehetőségként  a hatalomba való beépülés útja. Ezt teszik rom-magyar politikai vezetőink.

„Egységben az erő”, és a „kis lépések”  hamis jelszavai mögé bújva  folyik az öncélú és önös célú rom-politizálás, a hatalom elvárásainak és céljainak megfelelően. A helyzetünk egyre csak romlik, semmit sem sikerült visszatenni a közösség asztalára, alig kaptunk vissza valamit, de még az egyháziakat se mind és azt is csak nagy harcok árán.

Köröstárkányt, a mártírfalut, egyetlen színmagyar települést a Fekete-Körös völgyében, székely gyepüőrök leszármazottai  lakják, vérükben van a  védelem, az őrzés. Hogy a magyar királyok telepítették-e őket, vagy már ott voltak, nem tudni. Az viszont tény, hogy a tárkányok a tudás megtartói, szakrális kovácsok és avarkori vasöntvény darabokat találtak a környéken. Tehát akár a honfoglaláskor is ott lehettek. A környék 132 településéből csak 8 magyar, de   a tárkányiak elütnek a többi magyar településtől vérmérséklet, hanghordozás, nyelvhasználat terén, ami megerősíteni látszik  a székely, avar eredetet. 1918-ban csak a tárkányiak álltak ellen a román bevonulásnak, 200 ember sorolt  be  a székely hadosztályba, élelemmel is támogatták,  egyedül álltak ellen a románoknak.  A kényszerű visszavonuláskor Verbőczi százados megmondta, hogy a románok bosszút fogank állni rajtuk. Úgy is lett.... 91 embert öltek meg, 204 árva maradt utánuk. Mindezt bizonyítják az anyakönyvi iratok, ahol az „ucis cu plumb” kifejezést használták. Teljesen kifosztották 3 nap alatt, élelmiszert gabonát, bútorokat, jószágot – mégis újrateremtették a magyar életet. Történészek nem írtak róla, de Gábor Ferenc „Életem viharának emlékére” című könyvében mind megvan. A közeli  Kisnyégerfalván  a románok a saját  szomszédjaikat  rabolták ki , 17 embert öltek meg, erről is jelent meg könyve. De mint a szerző mondja, nem a haragból, nem dühből gyűjtötte és vetette papírra mindezt, hanem, hogy  az igazságot hozza felszínre, mert nem hallgathatunk állandóan,  mert ez az úgynevezett a demokrácia tulajdonképpen a többség diktatúrája . Szomorú, hogy  mi is bűnrészesek vagyunk Erdély kifosztásában, a  hegyekből a színesfém, és az altalajkincsek elfogytak, most jönnek az erdők. És mi is sorra jövünk, hamarosan a szászok, svábok, zsidók sorsára jutunk. Még inkább szomorú és alattomos a lélek és a tudat megmérgezése, az állampolitika berúgta a templomajtót, a   politikusok benyomultak, Királyhágómelléki Református Egyházkerületbe is, pártegyházat hozván létre.

Köröstárkányban, 1999 ben emelték az első emlékművet a román attrocitások áldozatainak, Gábor Ferenc kezdeményezésére és közbenjárására. Bár 1996-ban választották helyi RMDSZ elnöknek, sem a megyei, sem az országos RMDSZ- vezetés nem segítette, sőt még gáncsoskodott is.  Az  RMDSZ-es polgármester  visszavonatta a jóváhagyásokat, bizonyítva, hogy tulajdonképpen nem akarják hogy létrejöjjön. A „keményvonalas” dr Csapó József- segítségével sikerült visszakapni  a jóváhagyásokat és megépülhetett, Tőkés László, Patrubány Miklós, Borbély Imre  következetességének és  hozzájárulásának köszönhetően, végülis felépült. Kövér László turult adományozott az emlékműhöz, a román polgármester aláírta az engedélyt, a református pap útját állta, megtiltotta az egyház területén legyen az emlékmű, ahhoz hogy derült égből hirtelen az RMDSZ -aki egy téglát sem adott hozzá- magára tábláztatta az emlékművet. Azóta –természetesen  a megosztásellenesség jegyében- az RMDSZ mindig külön koszorúz, eltérve a közösség által  elfogadott nagypénteki koszorúzástól.

A kérdesre, h nem félt-e megírni könyveit, a szerző azt mondta, hogy ő csak attól félt, h nem tud szembenézni az elődeivel, ha eljön az idő. A bányába is le kell menni felhozni a kobaltot,a nikkelt, cinket, mert arra szükség van. Ugyanúgy le kell menni felhozni az igazságot is, mert az a felszínre kell kerüljön. Hozzátéve Szabó Dezső mondásának parafrázisát,  kiegészítve minden magyar felelős önmagáért. Ez a szerző vezérmondata. 

[szamosháti]

Megnyílt a szatmári műjégpálya

A szokatlanul enyhe idő miatt csak december 15-én nyílhatott meg  a városi műjégpálya. 600 négyzetméteres és reggel 10-től este 10-ig lesz látogatható, egészen február végéig.

 

kép: https://www.facebook.com/primariasatumare/photos/pcb.1959549184092871/1959548884092901/?type=3&theater

Strudli fesztivál

Jubileumi alkalmat ünnepelt a Strudlifesztivál a Sváb házban

Több száz vendég szeretett volna jól lakni a 10. alkalommal megszervezett Strudlifesztiválon. Az ügyes kezű csapatok több mint ötven fővel segédkeztek a sütés-főzésben. Senki sem maradt éhesen.

A résztvevő csapatok Nagymajtényból, Csomaközről, Csanálosról, Túrterebesről, Nagykárolyból és Szatmárnémetiből érkeztek. A strudlikészítő nagymesterek ezres nagyságban készítették a laktató ételt. A hozzávalók közül 150 kilogram liszt, 420 tojás, 60 liter aludttej, 30 kilogram szilvalekvár, 20 kilogram tehéntúró és 100 kilogram burgonya fogyott el.

[...]

 A gasztroünnepen a „Gemeinsam" Szatmári Német Fiatalok Egyesülete szolgáltatta a szórakoztató műsort, melyen három generáció fellépését követhette nyomon a közönség. A lányok, anyukák és nagymamák a műsort követőek együtt sütöttek-főztek, így adva át a fiatalabbak számára a hagyományos sváb ételkülönlegesség elkészítésének csínját-bínját. A recept és a tradíció továbbörökítése az egyik legfontosabb szempont a szervezők számára a program közösségösszekovácsoló ereje mellett.

 Sokan a sütő-főző csapatból immáron 10 éve, minden évben ott vannak a Strudlifesztiválon. A kedvük töretlen, a lelkesedésük lankadatlan.

[...]

https://www.szatmar.ro/Jubileumi_alkalmat_unnepelt_a_Strudlifesztival_a_Svab_hazban/hirek/95485

Mindszentek és halottak napja, emlékezések ünnepei Szatmáron

Régi keresztyén/ keresztény szokás szerint,  majd’ mindenki megemlékezik halottairól városunkban, november elsején, felekezettől függetlenül. Bár eredetileg a katolikus egyház ünnepének számított,  a protestáns magyarok is átvették  az elhunyt szeretteink visszaidézésének  szép szokását.  Mi több:  családszeretetben, vallásosságban  és az összetartásban  példát mutató -többnyire görögkeleti (ortodox)- románok is követték  ebben példánkat, mindannak dacára,  hogy nem nyilvánították hivatalos ünneppé Romániaban és nem is valószínű, hogy hamarosan azzá válik.

 Mindszentek ünnepe és a Halottak napja, az emlékezés mellett a családi együttlét alkalma is , amikor  messzi tájakra elszármazottak  -akik sajnos nagyon sokan vannak-  a szülőföld és az ősök szavának engedelmeskedve hazatérnek halottaik sírjához. A temetőben rokonok és ismerősök találkoznak,  néha még koccintanak is, afféle társadalmi esemény is egyben. Szokás ilyenkor az adakozás, jótékonykodás, könyörületesség.

Mások a globalizmus nyomásának engedve, a  Halloween tengerentúlról vett szokását, gyökeresen más megközelítésben értelmezik.  Sok helyütt az óvodákban, iskolákban is karneváli hangulatban zajlik a tudatformálásnak ez a módja, érthetően zavart keltve a felnövekvő csemeték fejében.

  De felnőttek is hódolnak a „szellemidézés” idegen szokásának és inkább az élvezeteknek élnek ennek ürügyén. A városi Aquastar élményfürdő a  Halloween jegyében, beltéri és kültéri termálfürdőzéssel, zenés szaunaszeánszokkal tartja szokásos szombat éjszakai, vasárnap hajnali fürdőzését.

   

                                                                                               [szamosháti]

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács forradalmi megemlékezése

Dokumentumfilm-vetítéssel és két „Pesti Srác”elbeszélésével egybekötött ötvenhatos megemlékezés volt a forradalom évfordulójának napján az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmárnémeti székházaban.

A felvezetőben Csókási-Budaházi Attila főszervező felidézte  Boros Péter ex-miniszterelnök beszédét, melyben párhuzamot vont az újkori szabadságharcaink (1703, 1848, 1956) és a jelenkor között, nyomatékosítva annak rendkívüli aktualitását.   Elhangzott továbbá, hogy ötvenhatban  a pesti srácok voltak a tulajdonképpeni frontvonal, miközben a vidék is derekasan kivette részét az ellenállásból. Bár Erdélyben, Partiumban nem voltak utcai összetűzések, mégis ezres sőt  tízezres nagyságrendű volt a megtorlás, Romániában is voltak áldozatok. A nacionálkommunista hatalomnak  ötvenhat ürügyként szolgált a magyarokkal és az egyházakkal  való leszámoláshoz. Erdélyben tízezernél is több ártatlanul elítélt volt, akikről korántsem tudunk eleget.

A két dokumentumfilm levetítése után (a Pesty Fekete Doboz stúdió filmje a magyarországi forradalomról a másik a „Képzelt forradalom, Osztrák-Magyar Románia” című, Szoboszlay Aladárról szól) vendégünk volt két „pesti srác”: Varga János corvin-közi harcos és dr. Bándi Kund az '56-os Világszövetség alelnöke, aki tizenkét évesen volt tanúja az eseményeknek.

Meséltek azokról a dicsőséges napokról és a véres megtorlásról.
Elhangzottak olyan dolgok amiket már rég sejtettünk, de azért még most is sokkoló volt hallani: hogy a mosolygós Kádár valójában tömeggyilkos volt, hogy sok szovjet katonát a forradalom után a sajátjaik kivégezték hogy ne maradjanak tanúk, hogy Nagy Imre kormánya tele volt bolsikkal és ő is azt hitte, hogy a kommunizmus megreformálható és ami a legelkeserítőbb: a régi redszer emberei és neveltjei még mindig ott vannak az igazságszolgáltatásban. A jelenkori történetírás még mindig tele van féligazságokkal, ami azért is rendkívül veszélyes, mert úgy a jobb, mint baloldalon is büntetlenül lehet velük manipulálni.

 

    

[szamosháti]

Nemzeti gyásznap Szatmárnémetiben

 

A nemzeti gyásznap alkalmából tartott megemlékezés-sorozat a felújított Iparosotthon dísztermében kezdődött, ahol a Református Gimnázium kóruséneklése , a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjainak színielőadása  és egy történelmi előadás, Barkoczi Éva a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum történelem szakos tanárnőjétől szerepelt a műsorpalettán.

 A többéves hagyományhoz híven, nem maradhatott el Gonzeczky János tábori mártírlelkész szatmári Zárda Templom falán elhelyezett emléktáblájának  megkoszorúzása. Szolomájer Sándor római katolikus lelkész és Varga Szilárd református lelkipásztor imáit követően, a város néhány magyar civil szervezete, egyesülete és a két magyar párt képviselői helyezték el koszorúikat Dsida Jenő Cserkészcsapat  közreműködésével.  

A több mint száz torokból elhangzó Szózat és a Himnusz tetté emelkedetté ezt a szép ám mégis szomorú októberi napot.